Steinsholt-Hjalparfoss-Thjoldveldisbærinn-Gjain-Haifoss-Skogafoss-Solheimajokull-Dyrholaey-Reynisfjara-Hella
tracklog: http://www.everytrail.com/view_trip.php?trip_id=1222482
képek: http://www.panoramio.com/user/4350353/tags/day2
videó: http://www.youtube.com/watch?v=4TcSQVYkAac
Reggel az ablakon kinézve kelet felé határozottan napsütést véltem felfedezni a távolban. A szél fújt, de az eső nem esett, bíztató kezdet. Aztán persze az út során hamar rájöttem, hogy a pillanatnyi időjárás semmilyen információtartalommal nem bír a 10 perc múlva várható időjárás kapcsán.
Reggeli után fél 9-kor már úton is voltunk a Hjalparfoss felé, ami egy „sziámi iker” vízesés. Fotózgattunk, egyszer csak hátulról elözönlöttek minket a turisták, akik aztán a a Thjoldveldisbærinn felé is követtek minket, de szerencsére elnézték a kijáratot, így előttük letudtuk ezt a látnivalót, ami egy középkori izlandi falucska hű mása. Továbbmentünk egy igencsak rögös földúton, Gjain felé, itt már nagyon kellett a terepjáró. Ez egy gyönyörű völgy, több kisebb-nagyobb vízeséssel, sűrű aljnövényzettel. Napsütéssel eddig a pontig nem találkoztunk, beleértve az első napot is. Ahogy aztán még kicsit továbbmentünk északra, egy még hepehupásabb úton Haifoss-hoz, jött a megvilágosodás, tökéletes időjárásban, tökéletes fényviszonyok (fotós szemmel nézve, amennyire nekem van olyan) láttuk ezt a vízesést, és a mellette lévő kicsit kisebbet. Ekkor éreztem először, hogy na ezért akartam én ide jönni. Ott voltunk tök egyedül a semmi közepén, csak a vízesés hangját lehetett hallani, kellemes érzés volt.
Innen már csak a szállásra kellett visszamenni, Hella-ra, kb. 90 km nyugat felé az 1-esen. A szállásadónk, Nonni, egy nagyon kommunikatív, segítőkész emberke volt, igazán pozitív benyomást keltett az öreg. 70 éves múlt, de csak 1 éve kezdte az idegenforgalmi bizniszt. Végig szóval tartott minket, és viszont, amíg a vacsoránkat készítettük.
tracklog: http://www.everytrail.com/view_trip.php?trip_id=1222482
képek: http://www.panoramio.com/user/4350353/tags/day2
videó: http://www.youtube.com/watch?v=4TcSQVYkAac
Reggel az ablakon kinézve kelet felé határozottan napsütést véltem felfedezni a távolban. A szél fújt, de az eső nem esett, bíztató kezdet. Aztán persze az út során hamar rájöttem, hogy a pillanatnyi időjárás semmilyen információtartalommal nem bír a 10 perc múlva várható időjárás kapcsán.
Reggeli után fél 9-kor már úton is voltunk a Hjalparfoss felé, ami egy „sziámi iker” vízesés. Fotózgattunk, egyszer csak hátulról elözönlöttek minket a turisták, akik aztán a a Thjoldveldisbærinn felé is követtek minket, de szerencsére elnézték a kijáratot, így előttük letudtuk ezt a látnivalót, ami egy középkori izlandi falucska hű mása. Továbbmentünk egy igencsak rögös földúton, Gjain felé, itt már nagyon kellett a terepjáró. Ez egy gyönyörű völgy, több kisebb-nagyobb vízeséssel, sűrű aljnövényzettel. Napsütéssel eddig a pontig nem találkoztunk, beleértve az első napot is. Ahogy aztán még kicsit továbbmentünk északra, egy még hepehupásabb úton Haifoss-hoz, jött a megvilágosodás, tökéletes időjárásban, tökéletes fényviszonyok (fotós szemmel nézve, amennyire nekem van olyan) láttuk ezt a vízesést, és a mellette lévő kicsit kisebbet. Ekkor éreztem először, hogy na ezért akartam én ide jönni. Ott voltunk tök egyedül a semmi közepén, csak a vízesés hangját lehetett hallani, kellemes érzés volt.
 |
Gjain |
 |
| Haifoss |
Ezt követően délnyugatnak vettük az irányt, egészen az 1-es útig, vissza a civilizáció felé. Az időjárás változékony lett, a nap elbújt, hol szitált az eső, hol nem. Seljalandsfoss így kimaradt, Skogafoss-hoz érve javult az idő, megnéztük, felmásztunk az oldalába is, de nekem legjobban úgy félúton tetszett, ahonnan nézve egy emberfej formájú szikla szolgáltatta az előteret. A következő megálló a Solheimajokull gelccser volt, ahová egy pár kilométeres földúton, személyautókat előzgetve jutottunk el. 150 m tengerszint feletti magasságig lenyúlik ez a gleccser, amire rá is lehet mászni. Legalul kellően piszkos a felülete, de feljebb haladva tisztul, és igencsak csúszik is.
 |
| Skogafoss |
 |
| Solheimajokull |
Kelet felé haladva pár intenzív zivatar és benzinkutas bevásárlás után a Dyrholaey szikla és az akörüli tengerparti magaslat következett, ahol lehetőségünk nyílt lundákat is fotózni, végre hasznát vettem a telének. Itt már nem esett, de a nap sem sütött. Egy másik helyen (Reynisfjara) lementünk egészen a tengerhez. Elkértem UZ állványát, elkezdtem bohóckodni mindenféle hosszú záridőkkel meg ND szűrőkkel. A sors megmutatta, hogy ez nem nekem való, egy erősebb hullám váratlanul ért, ahogy elterült a parton, jól eláztatta a táskámat. Az állvány, rajta a géppel szerencsére nem dőlt hanyatt, és a táska is vízhatlannak bizonyult. A szűrőtartó a szűrőkkel úszott egy kicsit, de este tisztába tudtam rakni.
 |
| Ottmaradt... |
 |
| Reynisfjara |
Innen már csak a szállásra kellett visszamenni, Hella-ra, kb. 90 km nyugat felé az 1-esen. A szállásadónk, Nonni, egy nagyon kommunikatív, segítőkész emberke volt, igazán pozitív benyomást keltett az öreg. 70 éves múlt, de csak 1 éve kezdte az idegenforgalmi bizniszt. Végig szóval tartott minket, és viszont, amíg a vacsoránkat készítettük.
Videó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése