Hella-F225-Ljotipollur-Landmannalaugar-Blahnukur-Eldgja-Ofaerufoss-Fjadrargljufur-Fagrifoss-Geirland
képek: http://www.panoramio.com/user/4350353/tags/day3
videó: http://www.youtube.com/watch?v=tXPgO6rPl74
videó: http://www.youtube.com/watch?v=tXPgO6rPl74
Reggel felkelve ronda esős idő és köd nézett velünk szembe. A kiadós finom reggeli után 8 órakor elindultunk, észak felé a 26-os úton, ma várt ránk az egész út egyik fénypontja, de nagyon úgy tűnt, hogy az időjárás nem velünk van. Lekanyarodtunk az F225-ön, de a szél, esőpermet, köd mellett nem sokat láttunk. Aztán ahogy a hegyek mögé kerültünk, drámai módon javulni kezdett az idő - és megejtettük az első vízen áthajtást is. Ahogy a Ljotipollur-hoz érkeztünk, már teljesen tisztaidő lett és a nap is előbújt néha. Szél és 8 fok volt, de a látási viszonyok teljesen jók voltak.
Mire Landmannalaugar-hoz értünk, tökéletes időnk lett, ami hatalmas megkönnyebbülést jelentett, mert itt egy hosszabb hegymászást terveztünk be, a gyönyörű kilátás miatt. A szél azért fújt keményen, de a meredek felfelé kaptatás mellett a Blahnukur hegyre ez nem igazán zavart. Ahogy haladtunk felfelé, kezdett elállni a lélegzetem. Körbe-körbe színes hegyek, patakok, völgyek és szinte a végtelenig el lehetett látni. Jött egy-két rövid permet, így szivárványokat is láttunk. Kipipáltam a „10 hely, amit látni akarok, mielőtt meghalok” listám egyik pontját. Végül nem másztunk fel a hegy legtetejére, hanem visszamentünk az autóhoz, mert még sokmindent terveztünk a napra. Landmannalaugar-nál amúgy rengeteg kempinges volt, számomra kicsit túlzsúfoltnak tűnt.
 |
| Landmannalaugar: színes hegyek, lávamezők, napsütés, felhők |
 |
| Blahnukur |
A hónapokon át érlelt útitervhez képest ezen a ponton az indulás előtt pár héttel változtattunk. Történt ugyanis, hogy július elején egy kisebb adag, úgy pár amazonasnyi megolvadt gleccser megindult a hegyről és elmosta az 1-es út egyik hídját. Ez azt jelentette, hogy kb. egy hétig, mire átmeneti új hidat építettek (egy hét alatt!), csak északról, az F208-as hegyi úton lehetett megközelíteni nyugatról az ország keleti felét. Eredetileg ezt az utat a sok folyón áthajtás miatt nem akartam bevállalni, de elkezdtem utána olvasni, hogy mégis milyen lehet, és bár időben megépült az új híd, arra jutottam, hogy kezelhető. Indulásunk napján azért megint megkérdeztem az izlandi útinfót, hogy milyen az út, de megnyugtattak, hogy egy Terrano-val nem lesz gondunk. Így hát nekivágtunk. Gyönyörű tájakon, színes és havas hegyek-dombok mentén haladtunk, pár percenként kisebb-nagyobb vizeken gázoltunk át, igazán izgalmas volt. Volt, amikor nem is lehetett érezni, hogy vízben halad az autó, de volt, amikor érezhetően más volt az útfogás. Azt kell hogy mondjam, Zoli tökéletesen vezetett, végig megőrizte a hidegvérét, nem lett volna jó dolog lefulladni egy folyó közepén.
Túl voltunk már több, mint 30 folyón, mire Eldgja-hoz értünk, ami egy több kilométer hosszú, kb. 100m mély szurdok. Itt két opció volt: vagy felmegyünk autóval az oldalába, Gjatindur hegy felé, vagy gyalogolunk az alján. Megpróbáltuk az elsőt, de ehhez egy minden addiginál szélesebb folyón kellett áthajtani. Belehajtottunk, a Terrano orra lebukott, a víz a motorháztetőn volt, alulról érdekes hangok hallatszodtak, de sikerült kijönni a túloldalon. Alig 100 méterrel később azt láttuk, hogy az "út" vagy 20m-en keresztül a folyómederben halad. Ezt már nem mertük megkockáztatni, visszafordultunk, újra megmártottuk a járgányt a mély folyóban, majd behajtottunk a kanyonba és kb. 40 perc séta után elérkeztünk az Ofaerufoss vízeséshez. Végig tökéletes idő volt, a színek, fények fantasztikusak voltak, egyáltalán nem bántuk meg a plusz sétát. Itt már nem csak én, de a GPS is lehidalt, ugyanis egy órán át nem volt hajlandó jelet fogni.
 |
| Eldgja |
 |
| Ofaerufoss |
További zötykölődés után kiértünk a főútra, mentünk még egy kicsit, a Fjadrargljufur kanyonig. Már 7 óraelmúlt, de Zolit még hajtotta a Duracell, így újabb 20 km sziklás hegyi úton való zötykölődés és 3 vízen áthajtás után a Fagrifoss vízeséshez jutottunk. Megint egyedül voltunk, a semmi közepén, egy gyönyörű helyen, tök jó érzés volt. Végül fél 9-re értünk a szálláshoz, megvacsoráztunk, egészen tele volt a hely, furcsa volt visszatérni a civilizációba.
 |
| Fjadrargljufur |
 |
| Fagrifoss |
A mai nap szinte tökéletesre sikerült, nagyon nagy szerencsénk volt, mert esőben, szürkeségben a hegymászás inkább szenvedés mint öröm, és ha valahol, hát Landmannalaugar-nál szükség van a jó fényekre.
videó:
videó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése